|
Nagy Hubertusz robbantotta ki a gyivis nevelők ügyét, s bár már ő sincs a gyermekvédelemben, az ítélet kimondása is évekig tartott, mégis azt mondja: a gyerekek miatt megérte elindítani a lavinát. |
Ezzel együtt azért leszögezi: „A gyermekekkel foglalkozó felnőttek elmondták, hogy esetenként valóban hangosan és nem mindig a megengedett stílusban beszélnek a gondozottakkal. (...) A Cseresznye sori gyermekotthonban kialakított nevelési modell figyelmen kívül hagyja a gondozottak életkorát, a serdülők sajátos életkori szükségleteit. (...) Hiányzik a demokratikus szakmai munkára épülő vezetés, amely a humánpolitikában is tükröződik. (...) A gyermekvédelmi központ intézményeiben 2–3 éve nincs esetmegbeszélés, szupervízió, a dolgozóknál esetenként a kiégés jelei tapasztalhatók."
Takács Albert végül nem tett ajánlást, mert: „Az intézményt fenntartó Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat kezdeményezésére a Soproni Gyermekvédelmi Központ igazgatója több dolgozó ellen fegyelmi eljárást indított, melynek eredményeként öt dolgozót az előmeneteli rendszerben való várakozási idő egy évvel való meghosszabbításával, illetőleg megrovás fegyelmi büntetéssel sújtott. (...) Tekintettel arra, hogy a feltárt, alkotmányos joggal összefüggő visszásság orvoslására az intézmény igazgatója és a gyámhivatal vezetője a szükséges intézkedéseket megtette, ajánlást nem teszek." A dátum: 2004. június 30.
|
A gyámhivatal nem látta bizonyítottnak a gyermekek bántalmazását. |
A 2009-es jogerős ítélet ismeretében megkerestük az ombudsmani hivatalt, bár már nem Takács Albert, hanem Szabó Máté az állampolgári jogok biztosa. Azt a választ kaptuk, hogy ők jogerős ítéletet soha nem kommentálnak (mondván, a bíróság és az ombudsmani hivatal különálló és független hatalmi ág), s visszamenőleg sem vesznek elő ügyeket. A házon belül vannak, akik a konkrét vizsgálatra is emlékeznek, de mint mindig, akkor is papírokból és a gyámhivatali jelentésből dolgoztak: „mi pedig nem vagyunk nyomozóhivatal".
Hozzátették: a Szabó Máté vezette hivatal egy gyermekjogi projekten dolgozik, amely külön fejezetet szentel a gyermekvédelmi intézményeknek.
Nagy Hubertusz utólag azt mondja, akkor nem tudott máshoz fordulni, mint az állampolgári jogok biztosához, de most úgy látja: a gyámhivatal gyerekekkel szembeni elkötelezettsége és az ombudsmani hivatal legitimitása kérdőjeleződött meg számára, hiszen ha ennyiben hagyja az ügyet, a gondozók nagy valószínűséggel még mindig gyerekeket „nevelnek". De Nagy Hubertusz sincs már a gyermekvédelemben; a miértre azt válaszolta: „Egyéves próbaidőre vettek fel, s amikor az lejárt, elbocsátottak."
